Miközben folynak a milliárdos építkezések, a szükséges karbantartási és gondozási munkákról mintha megfeledkezett volna a város vezetése. A sziget útjain repedések, törések nehezítik a közlekedést; a part menti sétány mellett pedig néhol fejmagasságig ér a gaz.
A hídról induló Március 15. sétány borzalmas állapotban van. Már régóta romlik, a toldozgatás, foltozgatás pedig nem sokat segített a helyzeten. Vélhetően a tavalyi árvízi védekezéshez helyszínre érkező homok, illetve a mostani hídépítéshez szükséges anyagok és elemek szállítása is nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához. Repedések, kaviccsal feltöltött lyukak tátongnak az úton, az épülő híd Petőfi-szigeti hídfőjénél – a teniszpályánál – esős időben megáll a víz, és egy hatalmas tócsa keletkezik a megsüllyedt betonon. Amikor fotókat készítettünk a helyszínen, egy arra járó azt hitte azért vagyunk ott, mert javítani fogják az utat. Sajnos csak egy „reméljük”-et tudtunk a kérdésére válaszolni, mire a „pedig ráférne” reakció érkezett. Egyetértünk, és bízunk benne, hogy a városnak gondja lesz erre a híd befejezése után.
A part mentén haladó sétány közvetlen környéke szintén nagyon elhanyagoltnak tűnik. A hídról belátható részen, az induló fasornál még szépen vágják az aljnövényzetet, aztán viszont, ahol már a nagyobb fák takarnak – a golfpályától a kemping végéig -, nagyon elburjánzott. A BM üdülőnél szépen karban tartják a területet, utána azonban újra gondozatlan. A töltésen és a partoldalon helyenként több méteres az aljnövényzet, megjelentek és 3-4 méter magas gyomfák is. A gyalogakácok méretéből és törzsük átmérőjéből látszik, hogy legalább két éve nem volt kitisztítva a part. A képeken jól látszik a különbség a kemping (ahol figyelnek a burjánzás megakadályozására) és az ellenkező, gazdátlan (?) oldal között, ahol szabadon nőhet a gaz.
